Barcelona - Palau de la Musica

Mivel egesz hetvegen esett, olyan elfoglaltsagokat kerestunk, amihez nem kellett az esoben aznunk. Penteken egy Flamenco estre mentunk el, szombaton pedig egy muveszeti kiallitast neztunk meg Gaudí egyik hires hazaban, a Casa Batlló-ban, habar volt benne egy kis hatso szandek. Igazabol mi csak az epuletet akartuk megnezni belulrol es ingyen be lehetett menni, ha a kiallitasra mentunk, de sajnos nem ugy jott ki, mint ahogy elkepzeltem. Azt remeltem, a kiallitas majd valahol az epulet belsejeben vagy a tetejen lesz, hogy vegig tudjunk rajta menni, de az aljan volt, igy semmit nem lattunk belole. Legalabb megprobaltuk.

Vasarnapra azt javasoltam, hogy nezzuk meg a Palau de la Musica-t, a Katalan Zene Palotajat. Nagyon sokat hallottam rola, hogy mennyire gyonyoru az epulet es mennyire jo az akusztikaja, igy nagyon meg szerettem volna nezni. Az, hogy korbevezessenek minket az epuletben, 17 euroba kerult es aznap eppen volt egy concert, ami tetszett, az pedig 27 euroba, igy inkabb arra vettunk jegyet.

Az epulet mar kivulrol is nagyon lenyugozo. Nem tudod nem megtalalni, mivel mindig rengetegen fotozzak. Valami szamomra ertelmetlen oknal fogva a palotat egy keskeny utca kozepere epitettek, igy nincs nagyon ra hely, hogy rendesen meg lehessen az epuletet nezni, de az epiteszetet igy is meg lehet csodalni.

Az epulet belulrol leirhatatlan. A jegyeink a legfelso szintre szoltak es legalabb haromszor majdnem elestem a lepcsokon, mivel a falakat es a mennyezet neztem, nem azt, hogy hova teszem a labam.

Az eloadast nagyon elveztuk. Azert valasztottam ezt, mert olyan nepszeru klasszikus darabokat jatszottak, amiket en is ismertem, mint pl. Sheherezade, Romeo es Julia, a Bolero, hogy csak parat emlitsek.

A szunet alatt otthagytam Pault es elmentem felfedezni a koncerttermet. Allitolag az epulet teljes egeszeben adomanyokbol epult es (termeszetesen) katalan epiteszek epitettek. Az epulet funkcioja az volt, hogy az akusztikat annyira segitse elo, amennyire fizikailag lehetseges, hogy a zene elmenyet a legjobban tamogassa. Nagyon sok energiat fektettek a katalan modernista stilusban tervezett dekoraciora is, de az teljesen ala volt rendelve az akusztikanak.

Az epulet mindket oldala es a mennyezet nagy resze is szines uvegekbol keszult, ami rengeteg termeszetes fenyt enged be a terembe.

A koncertterem leghiresebb resze a hatalmas festett uvegablak a mennyezet kozepen. Engedelmetekkel a Wikipediabol forditom a leirasat: “A Palota koncertterme, amiben 2200 ember fer el, az egyetlen auditorium Europaban, ami termeszetes fennyel van megvilagitva a nappali orakban. A falak mindket oldalon foleg szinezett uvegu ablakokbol allnak, amik gyonyoru ivekbe vannak beillesztve, es a fej felett egy hatalmas festett uveg lathato, amit Antoni Rigalt keszitett. Ennek a kozepe egy befele fordulo kupola talalhato az arany rengeteg arnyalataban, kekkel korulveve, ami a napot es az eget sugallja.”

A szinpad vegen 18 noi szobor talalhato, mind mas hangszeren jatszik. Mi nagyon kulonosnek talaltuk oket, mivel csak a felso reszuk szobor, az also reszuk szines mozaikbol all.

Egy par kep a terembol.

Ha Barcelonaban jarsz, mindenkeppen nezd meg a Katalan Zene Palotajat, meg akkor is, ha 

csak kivulrol van ra lehetoseged. Nagyon sok fele koncertet ajanlanak es van, amelyik napkozben van. Nezd meg, hatha talalsz valami erdekeset az itt toltott idod alatt. Itt talalod a weboldalukat.

Barcleona - Az elso flamenco elmenyem

Erre a hetre a nyelviskolam szerevezett egy Flamenco estet, es ugy gondolotam, mivel meg sosem lattam eloben, elmegyunk megnezni.

Eleg nehez volt megtalalni a helyet, egy olyan kis utcaban van, ahol lakasokon kivul semmi nincs es ahol sosem gondolnad, hogy egy flamenco iskola bujik meg.

Ket pici szoba volt benne, az egyikben tanitanak, a masikban pedig az eloadasokat tartjak. Ebben a masodik szobaban voltunk mi is, ami tele volt pici szekekkel es egy gyertyaval. Ha oszinte akarok lenni, nem latszott nagyon komolynak.

Leultunk es vartunk. Csak olyan huszan voltunk nezok, igy nagyon meghittnek tunt. Mi kozepen ultunk, de nem volt elottunk semmi, igy mindent jol lattunk.

Ket ferfi ult le elottunk, az egyiknek egy gitar volt a kezeben, a masik pedig a mikrofon ele ult. Es ekkor elkezdodott az eloadas. Annyira mas volt minden zenehez kepest, mint amit eddig hallottam es ezek az emberek egyertelmuen muveszei voltak annak, amit csinaltak. Figyeltek egymast es reagaltak egymasra ugy, mint csak azok tudjak, akik mar nagyon hosszu ideje dolgoznak egyutt.

Meg tobben jottek be a szinpadra kicsit kesobb. Az egyik leult egy dobozra, amit en hangositonak hittem, de kiderult, hogy dob (!), a masik tapsolt, es az utolso elkezdett tancolni. Nem fogom elmondani, mennyire bamulatos volt, nezd meg magad!

Mire a tancos befejezte a darabot, tetotol talpig izzadt. Minded egyes tagja az eloadasnak mindent beleadott, akarmelyik resz is jutott neki.

Ezutan tartottak egy 15 perces szunetet, mikozben a tobbseg ivott valamit, mi pedig atmentunk masik szobaba Paullal, hogy korulnezzunk. Talaltunk egy-ket kulonleges dolgot.

A szunet utan visszamentunk az eloadas masodik reszet megnezni. Mi, kulfoldiek csak neztunk a szankat tatva, de nem tudtam lerazni az erzest, hogy van az eloadasnak egy resze, ami hozzank nem jut el. A par spanyol lany, aki a kozonseg kozott ult, ugy tunt, aktiv reszese volt a zenenek. A zeneszekkel egyutt tapsoltak az utemet, es amikor az eloadas szenvedelyes volt, hangosabban tapsoltak, vagy amikor valamelyik eloado valami nagyon kulonlegeset mutatott, bekiabaltak, hogy ‘ole’. Nem biztos, hogy jol tudom szavakba onteni, de amig mi csak nezok voltunk, ok sokkal tobbet megertettek az eloadas melysegebol, mint mi. 

Itt a finale.

     

Azt mindenkeppen elmondhatom, hogy egy nagyon kulonleges eloadasban volt reszunk. Ezek a sracok ugy neztek ki, mint akik csak besetaltak az utcarol, de valami olyat mutattak nekunk, ami mogott evtizedek munkaja all. Nem voltak csiricsare, kulonleges ruhak, nem voltak szinek es viragok, amit altalaban a turistak elvarnak, es meg is kapnak. Semmi mas nem volt, csak flamenco. Igy viszont a zenet es a tancot sokkal kozelebb hoztak hozzank es az eloadas szenvedelye sokkal tisztabban latszodott.

Nagyon orultunk, hogy elmentunk erre az eloadasra. Ha te is meg szeretned oket nezni, minden penteken megtalalod oket a Carrer de Progres, 38, Grácia alatt. Itt van a weboldaluk.

Barcelona - A zold papagajok

Ha ellatogatsz Barcelona parkjaiba, biztos lehetsz benne, hogy talalkozni fogsz ezekkel a zold madarakkal. Mar messzirol hallani lehet a csivitelesuket, a palmafak tetejen feszkelnek, ide-oda ropkodnek es gyakran a foldon a galambokkal egyutt keresgelnek ennivalot. Nagyon exotikusnak hatnak es a turistak gyakran keszitenek roluk kepeket, mint ahogy en is tettem. Nagyon edesek, es mosolyt csalnak az emberek arcara.

Senki nem tudja pontosan, hogy hogyan kerultek ide, de van ket felteves. Az egyik szerint kb. 20 eve kiszabadultak az allatkertbol, de annyira szerettek a parkokban elni, hogy vegul ott maradtak. A masik tortenet szerint a 70-es evekben nagy divat volt papagajt tartan, de mivel nagyon hangosak voltak, a tulajdonosok szabadon engedtek oket. Az eredeti 50 madarbol gyorsan 2000 lett, es a szam egyre novekszik.

Barmelyik tortenet is igaz, az igazsag az, hogy nagyon nagy problemat okoznak itt Spanyolorszagban. Nemcsak Barcelonaban, hanem mar Madridban, Tarragonaban es a Balear-szigeteken is elterjedtek.

NAGYON hangosak es mindent felfalnak, amit latnak, amivel sok gondot okoznak a gazdaknak. Ezen kivul az oshonos madarakat is fenyegetik. Ha erdekel, itt olvashatsz rola bovebben egy jo BBC cikkben (angol).

Barcelona - Fira per la Terra 2013

Ezen a hetvegen volt a Parc de la Ciutadella-ban ‘Hippy Fesztival’, a Fold Vasar, vagy ahogy a hivatalos neven hivjak, a Fira per la Terra 2013. Ez egy eco-vasar, ami minden evben megrendezesre kerul a Fold Napjahoz, aprilis 22-ehez legkozelebb eso hetvegen. A fokusz az eghajlatvaltozason, az ujrahasznositason es az alternative energiakon van. A rengeteg satorban megnezheted es megveheted a kornyezetbarat termekeket. Rengeteg latni- es ennivalo volt a vilag minden tajarol es sok szorakozas kicsiknek es nagyoknak.

Itt egy otlet napenergiaval valo fozesre. Angliaban nem nagyon hasznalhato…

Voltak satrak, ahol Mojito es Caprinhia koktelt arultak egy otosert. Igy keszitettek oket. Egy kicsit keves volt benne az alkohol, de az izek nagyon osszeertek.

Ekkor hallottuk meg a dobokat. Londonban egy darabig tagja voltam egy bateria csoportnak (egy csapat dobos, aki a samba tancosoknak veri az utemet). Es akkor meglattam ezeket a sracokat, a nevuk Brincadeira es ok a legkiralyabb dobos csapat, amit valaha lattam. Sokkal gyorsabbak voltak, mint mi Londonban, habar amig a bateria igazabol csak egy hatterzene, itt a Brincadeira maga a fo musorszam. Akkora built csaptak, meg a nezoket is bevontak. Itt vannak:

Nehez volt megallni, hogy ne nezd folyamatosan a kitett eteleket, de sokkal nehezebb volt valasztani! Vegul egy Ecuador-i satornal alltunk meg. Persze nem tudtam valasztani, igy ket fajta etelbol ettem fele-felet. Igy nezett ki.

Ledobtunk egy  torcsit a fure es mikozben ettunk, ezt a lanyt neztuk.

Ez a zenekar az aramot kerekparokkal termeli.

Rengeteg latnivalo volt, kiprobalhattal jogat, tobbfele masszazst kerhettel es persze nagyon sok etel-ital kozul lehetett valasztani. Ezzel a kepsorozattal fejezem ma be a blogot.